Köszöntelek az oldalon!



Az oldal hangtechnikai-akusztikai témájú írásaim gyűjteménye.

Amikor elkezdtem akusztikával és hangdobozokkal foglalkozni, az érdeklődésem elsősorban a tranzienshű, lineáris fázisú hangsugárzók felé irányult. Többutas hangsugárzókban a hangszórók eltolt síkja (akusztikai középpontja), a hangszórók és a hangváltó fázismenete az impulzusválaszt eltorzítja. Kérdés persze az, hogy ez a torzulás hallható-e. Kísérleteztem szélessávú hangszórókkal, majd hangváltókat teszteltem zeneszerkesztőben (Reaper + crossover VST plugin) fejhallgatón és szélessávú hangszórókon, valamint a szakirodalom kutatás se maradhatott el (legfontosabb a témában: Group delay distortions in electroacoustical systems, Blauert & Laws). Konklúzió: a hangszórók eltolt akusztikai középpontja, a hangszórók fázismenete és akár egy harmadrendű hangváltó által okozott fáziskésés az impulzusválaszban nem hallható. Hallásunk a fázismenetre csak alacsonyabb frekvenciatartományban, 200 Hz alatt válik érzékennyé.

A hangváltós tesztek mellett kísérleteztem fáziskúpos hangszórókkal : régi H2000 hangszórókat áldoztam fel erre a célra (HC10-HA13). Kíváncsi voltam, hogy mennyit javít a diszperzión egy fáziskúp. Hát, nem sokat... Fázisjavító kúpnak csak kis átmérőjű (5-8cm) és viszonylag nagy lengőcsévéjű szélessávú hangszóróknál van értelme, mélyközép hangszóróknál inkább csak dísz. (Számomra rejtély, hogy miért hívják fáziskúpnak, mert nem javít a fázismeneten, főleg nem egy 3 kHz-en váltott mélyközépnél.)

Jelenleg nem tervezek új kábeles cikket, bár rengeteg félkész jegyzetem gyűlt össze. Ami kimaradt, az a hangszórókábelek közötti áthallás (~EMC), illetve a csatlakozók területe. 2020 első felét inkább a digitális audiónak szeretném szentelni: miért átverés a High-Resolution Audio és miért elég a 16 bit/44,1 kHz, MP3 és AAC tömörítés vizsgálata.

Attól, hogy egy megoldás nem hétköznapi, nem terjedt el az átlag hifi hangdobozokban, még nem lesz jó. Hangdobozokról bővebben itt.

További gondolatok:

Az 'audiofil' jelzőt lehet pozitív és lehet negatív értelemben is használni. A szó eredeti jelentése: egy olyan személy, aki számára a hangminőség fontosabb, mint az átlagos zenehallgatónak. Ugyanakkor (mivel a szónak nincs pontos definíciója) felhasználható hamis marketing célokra és hamis ideológiák népszerűsítésére.

Amikor az evolúció során kialakult a hallás, egy fontos részlet kimaradt: az érzékeny műszerhez nem járt pontos és analitikus memória. A bizonytalan hallási memória a meghallgatási tesztek számára valódi átok. Az emberi elme képek összehasonlítására lett huzalozva, nem pedig zenei részletekre. Az egyik lehetséges kiút ebből a fül anatómiájának és a hallás mechanizmusának jobb megértése. A másik kiutat az érzetakusztikai tesztek, kísérletek, modellek jelentik.

Ha valakinek az egyetlen eszköze a 'meghallgatási teszt', akkor az nagyon kevés. A zenei meghallgatási teszt nagyjából olyan, mintha méterrúddal próbálnánk lemérni a Föld és a Hold közötti távolságot... Esélytelen. Kis különbségeknél a leggyakoribb hiba az önbecsapás (placebo jelenség) illetve az ún. fals pozitív eredmény. Fals pozitív eredményt akkor kapunk, amikor a különbséget nem a tesztelt eszköz vagy tulajdonság okozza közvetlenül, hanem egy fel nem derített 'rejtélyes' paraméter, ismeretlen háttérváltozó.

Az audiofil tévhitek többségét egy zeneszerkesztő program ('audio editor'), egy komolyabb fejhallgató és némi logika segítségével egyszerűen meg lehet cáfolni, hatalmas hangtechnikai tudás nélkül. Az állítás különösen igaz a digitális és PC alapú zenelejátszáshoz kötődő mítoszokra: ilyenek a zenei formátumokkal, High-Resolution Audio-val vagy akár a jitter-rel kapcsolatos tévhitek (jitter: órajel ingadozása, régi (~2010 előtti) 'noname' lejátszóknál fordult csak elő, de rossz szoftverbeállítás is okozhat jitterhez hasonló tüneteket).

Horváth Csaba


Vissza a főoldalra