Bevezető



Talán nincs az életnek még egy olyan területe, ahol az irracionális gondolkodásnak és misztikumnak ekkora kultusza lenne. Pedig a zene szeretete és a racionális gondolkodás nem zárja ki egymást. Csak az audiofil magazinok oldalain, a high-end audó világában összeférhetetlen a kettő egymással. Az audiofil magazinok fokozatosan átformálták az emberek gondolkodását ezen a területen és a zeneszerető ember ideáját felváltotta a bálványimádó ember ideája.

A hifiben gyakran találkozhatunk azzal a hamis ideológiával, hogy ha egy hangrendszerre milliókat költünk, akkor valami hihetetlenül szuper hangzást kapunk. Régen a minőségi zenehallgatás valóban költséges hobbinak számított: a digitális audió hajnalán a CD lejátszók még vagyonokba kerültek, a magnók és lemezjátszók hangminősége pedig mindig is 'fényévekre' volt a stúdió minőségtől. Manapság akár a YouTube-on is kiváló minőségben - lényegében stúdió minőségben - hallgathatunk zenét szinte bármilyen eszközön. (Értelemszerűen megfelelő fejhallgatón vagy hangsugárzón keresztül. Szerencsére a YouTube hangtömörítése nem befolyásolja a feltöltött fájlok minőségét. Ha egy videó rossz minőségű hangsávval rendelkezik, akkor már a feltöltés előtt rossz minőségű volt a hangsáv.)

Nemcsak a lejátszás, hanem a zenekészítés folyamata is sokat változott. Számítógépek és zeneszerkesztő szoftverek (DAW, digital audio workstation) tíz évvel a CD megjelenése után fokozatosan felváltották a drága és nagyméretű keverőpultokat és stúdiómagnókat. Az akusztikai mérőeszközök is beköltöztek a számítógépekbe. A 80-as években megjelentek a PC-s mérőszoftverek, azonban ezek sokáig egyedi fejlesztésű hardvert használtak és persze egy átlagember számára elérhetetlenek voltak. Manapság már bármilyen PC vagy laptop használható akusztikai mérésre. Ha nem szórjuk a pénzt értelmetlen eszközökre, akkor a hifi egyáltalán nem számít költséges hobbinak.

Sokan úgy vélik, hogy az emberi fül valamilyen hihetetlenül kifinomult precíziós műszer és a mérések szükségtelenek vagy másodlagos jelentőséggel bírnak. Az emberi hallásnak van néhány figyelemre méltó tulajdonsága, például a hatalmas dinamikatartománya és az irányhallási képességei (főleg vízszintes síkban), azonban kis különbségek összehasonlítása nem a legjobb képességünk. A probléma nem a fülben, hanem a fejünkben rejlik: halláshoz kapcsolódó memória megbízhatatlan és rövid (kb. 5 másodperc). Éppen ezért tesztelésnél az összehasonlítandó hangmintáknak is rövideknek kell lenniük, és csak vakteszt jöhet szóba. Szerencsére a zenei teszteknél van jobb módszer: érzetakusztikának köszönhetően tudjuk, hogyan működik a hallás és melyek azok a fontos paraméterek, amelyek meghatározzák a hangminőséget.

Az audió rendszerek működését és az akusztikai jelenségeket elméleti háttér nélkül képtelenség megérteni. Itt is igaz, hogy nincs királyi út, mivel a könnyű út csak az önigazolás és önbecsapás végtelen ciklusához vezet. Ezen az oldalon található angol nyelvű előadások sem tekinthetők sétagaloppnak, de hasznosnak mindenképpen.

Szerintem, ha valaki jól megtanulja az alapokat, akkor a hangtechnika csak kicsivel nehezebb, mint bármelyik másik hobbi. Viszont a berögzült hifi sztereotípiákat követve képtelenség megérteni az audió eszközök működését. 80-as években kialakult majd népszerűvé vált az a hibás nézet, hogy a mérnöki megközelítés hibás. Persze léteztek és léteznek a mai napig rossz mérnöki megközelítések, azonban ilyenekkel elsősorban a high-end termékeknél találkozhatunk, ahol elsődleges cél a csillagászati ár és az exkluzív megjelenés.

Horváth Csaba


Vissza a főoldalra